Az úri hímzések technikáinak elterjedése kapcsán elsőként a recehímzéssel találkozhatunk a levéltári kutakodások során, amely már nagyon korán megjelent a hímzés művészetben. Mint ismert, a récét a finom anyaga miatt nagyon ritkán lehetett selyemszállal és egyebekkel feltölteni, éppen ezért lehet megfigyelni, hogy hazánkban sok esetben közönséges fehér cérnával töltötték ki a helyet.
Vélhetően ezzel lehet magyarázni azt, hogy Károlyi Kata 1959-ös hozománylevelében semmiféle színmegjelölést nem alkalmazott a recehímzés kapcsán, holott az egyéb hímzéstípusoknál ezt jellemzően kiemelte.
Megjelenik a festés
A források nagyon gyakran említik, hogy a 17. század időszakában a városok közelében megtelepedtek a különféle fejtőfestők, akik képesek voltak arra, hogy a jellemzően vékony, a recehímzéshez is használt színes fejtők apránként, de mégis megszínezték az addigi egyszínű formulát. Ezt bizonyítja, hogy Thurzó Zsuzsa a hozománylevelében már kizárólag vörös recés kézimunkát jegyzett fel. Sőt mi több, ezt folytatva, a 17. század második felében megjelent a kermasin szín, amelyet selyemmel és arannyal varrtak ki, de gyakorivá váltak a sárga és a kék töltésű hímzések is. A recehímzés egyébiránt speciális technikát igényelt, ebből fakadóan jellemzőbbek voltak rá a geometrikus minták, mint amilyen a csillag a rózsa és társaik.
Az úri hímzések technikáinak és színeinek elterjedése
Korán megjelentek a fehér hímzések
Az úri hímzések között meglepően korai megjelenésűek voltak a fehér hímzések, amelyek már a legelső hímzésleírások között is gyakran szerepeltek. A fehér típusú hímzések között nagyon elterjedté vált a szálvonással és vagdalással ellátott, szabadrajzolással kivitelezett hímzésnek. A fehér úri hímzés ezzel az egyik legkedveltebb és legtipikusabb hímzési technikává vált, és évszázadokon át az is maradt.
A varrott hímzések egyébiránt vélhetően sokkal később honosodtak meg az úri hímzésekben a szálszámolásos típushoz mérten. Ezek között már nagyon változatos öltéstípusokat is megtalálhattunk, ellenben egyesek kapcsán ma már sejtésünk sincsenek, hogy milyenek voltak. Teljesen a múlt homályába veszett például a kamuka hím, a kazul varrás vagy a spanyol öltés, holott egykoron elképesztően gyakori technikák voltak, de az 1600-as években volt jelen például az árnyékvarrás is, ami szintén eltűnt a később alkalmazott technikák közül.
Támogató: cegespolo.eu
